[FRISSÍTÉS 2010. szeptember 27-én: Ez poszt egy versenyen is indult, ám a gyűjtőblogról rövid idő múltán törölték, diszkvalifikálták az indulást, miközben sem a pályázati kiírás pontjait nem sértettem meg, sem egyéb módon nem adtam okot erre. A kiíró „magyarázatát” a kommentek között lehet elolvasni.]
 

 
Ama bűvös p-k gyakorlatilag mindent tudnak, hiszen „három a magyar igazság”: pénz, pina, pálinka. („És egy a ráadás”: politika. Bakker.) Nem viccelek: a faszod bármelyiktől kettéállhat. Képletesen persze, mert hiszen eme mágikus realizmusban fogant, egy időben Ongán is meglehetősen divatos átok szerencsére nem oly könnyen válik valóra, bár a mellékelt kép épp ezt mutatja. Hanem így nézve, azaz metaforikusan értelmezve a dolgot voltaképp mindegy is, hogy férfi-e az illető és rendelkezik-e pénisszel (na tessék, még egy p).

Péndz dógában nem is kell sokat ugrálnunk, nyilván mindenki érti, güzülsz, bazmeg, a pénz miatt, hogy a faszod kettéáll belé’, s ne gondold, hogy ha a bőröd alatt is pénz lenne, akkor nem állna ketté. Az út mellett egyeztetünk vagy csőrös kamionokkal megyünk, egyre megy — és most még nem is azt a horrorfilmbe illő jelenetet vizionáltam, melyben a szerencsétlen, meztelenre vetkőztetett és lekötözött (na jó, legyen: nem teljesen ártatlan) áldozatot előbb szupernők izgatják föl, mi több, közösülnek is vele orálisan, vaginálisan és análisan, ám nem engedik kielégülni, helyette friss és nagy címletű bankók élével hosszában kettémetszik azt az erektált péniszt. Ha őszinte vagyok, olykor még ennél is vadabb filmtervek is születtek pálinkagőztől túlnyomásos fejeinkben az ongai naplementében ülve, és természetesen azt gondoltuk, hogy ettől majd dőlni fog a pénz, sorban áll a pina (esetleg sorban áll a pénz, dől a pina), csak a pálinka marad a régi. Szerencsés esetben például épp az, melybe egyik hősünk édesapja rendszeresen belefőzette még a csizmatalpat is, és amitől — mondanom sem kell, képletesen — tényleg kettéállt.

Volt idő, amikor apám a pálinkafőzdében is dolgozott (merthogy Ongán még szeszfőzde is van, apám meg olykor többfelé is dolgozott egyszerre), néha besegítettem magam is, és az ott szerzett tapasztalataim valódi horrort jelentettek — azóta, hogy láttam, a helyi parasztok mi mindent tesznek a cefrébe, jóval gyanakvóbban fogadok el házipálinkákat. Mert például milyen tanulságos volt látni a cefre rétegzett összetételét felöntéskor: vékony rétegben szőlő, alatta szilva, majd a felétől csak krumpli, zöldborsó és répa szárastul-gyökerestül („Belebasztam, rátettem tíz kiló cukrot, oszt beindult”); vagy épp megtalálni a hónapokkal korábban eltűnt macskát („Ezt kidobom belőle, bazmeg, de öntsed!”). Persze jellemző, hogy csak én lepődtem és rökönyödtem meg ezen, a főzésre délutánra előjegyzett, ám mégis már reggel óta ott várakozó derék férfiak ügyet se vetettek ilyen apróságokra, déltájt pedig, amikor már legalább öt felöntést lefőztek, végképp nem, ekkorra ugyanis a még melegen körbekínált friss pálinkáktól vakrészegek voltak mindannyian. Ami természetesen nem jelentette a kínálgatások felfüggesztését, mint ahogy a koraesti, korántsem diszkrét hányás se („Á, túl forró volt még, azért jött ki, na, tölts csak még egyet, mostanra úgyis lehűlt!”) — és persze a szerelemkedvet sem tompította, mert ha bármelyikük asszonya megjelent ott, talán vacsorát hozva, vagy épp az urát leteremteni, hol is van már reggel óta („Hogy a kurva anyádba bírsz te még mindig itt inni, te szerencsétlen? Oszt a disznókat ki fogja így megetetni?”), a durva metszésű arc is szempillantás alatt megszépült, a legotrombább far is kecsesen ringó fenékké változott, s a férfiak (a férj kivételével persze) mind megjuhászodtak és (a maguk módján) finoman bókoltak a nagyságának. (Másnap hajnal négyre végeztünk az utolsó főzéssel, amikor hazaértem, mindössze egy fél deci Unicumra vágytam volna. Hiába.)

A pináról talán keveset szóltam, hogy a faszom álljon ketté, de közben még eszembe jutott egy talán tetszetősen hangzó, ám mégiscsak ócska hamisbölcsesség: szar az élet, de legalább jó rövid — rövidezzünk hosszan, most van Unicumom is.
 

[SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: Ha esetleg tetszett a poszt és lájkolnád, akkor azt ne itt tedd meg, hanem a Rövid az élet blogon, ahogy lentebb is üzeni a gépház. Tudom, hogy kissé bonyolultnak tűnik, a faszuk álljon ketté, ha nem oldották meg egyszerűbben.]