Egy ongai nem felejt...

  Hogy konkrétan hol, arra már, fájdalom, nem emlékszem, csak arra, hogy azon ritka pillanatok egyike volt, amikor bor mellett sikerült hosszabban beszélgetnem Rolanddal. Annyi minden került szóba, s egyszer csak elmondtam neki, milyen nagy hatással van rám — s persze másokra…

  A poszt apropója az ongai új könyve. De erről nem írhatok, természetes elfogultságok miatt. Inkább megírom, mit is gondoltam az írókról-költőkről nyolcévesen. Bár még nem voltam rendszeres olvasó, az talán egy picit későbbre datálódik, de már megérinthetett valami az…

  Ongaújfaluban gyerekként az a néhány fa, amelyeket komoly aljnövényzet vett körül — s néha festett, műanyag égbolt feszült fölötte —, feltétlenül erdőnek minősült. Persze ez innen, a Bükk lábától ma már megmosolyogtató. Mindamellett gyermekkorom…

  Mindenekelőtt kezdjük talán azzal, hogy az én Ongám inkább Ongaújfalu. Valószínűleg azért, mert tizennégy éves koromig ott laktam, s csak bejáró voltam. Aztán pedig Ongára költöztem ugyan, de Miskolcra jártam iskolába, ott lettek barátaim, inkább kötődtem oda. (Volt…