Egy ongai nem felejt. Egy ongai nem viccel, nem szarakodik. Ha fázik, és nincs pénze tüzelőre, s arra kényszerül, hogy rekviráljon, hát nem aprózza el: mer nagyot álmodni.

Napok óta a fentebbi képen és a kapcsolódó rendőrségi híren röhög az ország egyik fele, a másik fele meg „cigánybűnözést” emleget — a szánalmas hülyéi...

De mintha abba senki nem gondolna bele, hogy milyen elszántság kell ahhoz, hogy ne holmi karvastagságú ágakat szerezzen az ember, hanem heroikus küzdelem árán elhelyezze kerékpárján ezt a mázsás farönköt, s elinduljon vele.

Nos, nagyjából ilyen (is) egy ongai: nem riad meg semmitől, odateszi magát — nekem mondjuk ez a Twin Peaks-beli kép vágott be azonnal. (És arról, hogy Onga ezen kívül még miért is a magyar Twin Peaks, hogy a kettőshalmoknál minden bizonnyal kileng az iránytű, vagy hogy nem érdemes elindulni Ongára „csak úgy” emberkedni, a folytatásokban.)