HTML

A szervert betöltés közben elkapta a rézfaszú bagoly.
Próbálkozz az oldal frissítésével!

Egy ongai nem felejt...

„Kadmosz a Phókiszba vezető úton hagyta el Delphoit. Találkozott Pelagón király néhány csordásával, s vásárolt tőlük egy tehenet. Az állatnak mindkét oldalon egy-egy fehér, teliholdra emlékeztető folt volt a véknyán. Kadmosz a jószágot kelet felé hajtotta, keresztül egész Boiótián, s mindaddig nem hagyta megpihenni, amíg végül a mai Théba városa helyén össze nem rogyott. Kadmosz ott helyben szobrot emelt Athénének, és az istennő föníciai nevéről elnevezte Ongának.”
(Robert Graves: A görög mítoszok 1., ford. Szíjgyártó László, Európa, Budapest, 19812, 285.)

Utolsó kommentek

  • petyalada: Naggyon jó bazdmeg! :) (2012.08.16. 11:52) A faszod álljon ketté!
  • ezüstujj: Aszittem vers lesz, nem zacskós fűszerreklám. Tudod, milyen lassú a gépem? (2012.08.16. 11:52) Fűszer a csillagokhoz
  • bubastis2: :DD (2011.04.24. 14:52) Feltámadni nehéz
  • adriennfaklya (törölt): Mi történt, Klór? Bár nem láttam Rolandot talán tíz éve, mégis hiányozni fog. A felhőket találta a... (2011.01.31. 15:01) Az ongai elment
  • kabaizoli: Aha. Magyarul: választhattál volna cizelláltabb címet is. :) (2010.09.27. 13:16) A faszod álljon ketté!
  • Utolsó 20

Az ongai új könyve

2010.08.17. 13:05 kabaizoli

 
k.kabai lóránt: klórA poszt apropója az ongai új könyve. De erről nem írhatok, természetes elfogultságok miatt.

Inkább megírom, mit is gondoltam az írókról-költőkről nyolcévesen. Bár még nem voltam rendszeres olvasó, az talán egy picit későbbre datálódik, de már megérinthetett valami az olvasással kapcsolatban, mert elmentem az általam később oly sokat látogatott könyvtárba, ahol Janikovszky Évának volt író-olvasó találkozója.

Persze a rengeteg könyvtárlátogatást minimum 1,32-es osztóval kell kezelni, mert ezeknek a látogatásoknak egy kisebb részében az ottfelejtett sapkámért, táskámért, tolltartómért, olvasójegyemért kellett visszamennem. Problémás figura voltam, vagy ahogy felénk mondták: hülyegyerek. Rendszeres könyvtárlátogató lettem. S az, aki egy kicsit is ismeri, hogyan működnek kistelepüléseken a közösségi terek, azok tudják, hogy a könyvtáros néni szinte családtag volt.

Szóval elmentem erre az író-olvasó találkozóra, ahol láthattam Az írót, illetve írónőt. Talán emiatt is gondoltam azt, hogy nekem írnom kell. Itt van ez a misztérium, ő az író, és mi mind, még a felnőttek, is tátott szájjal hallgattuk. Amikor később hétvégenként az Észak-Magyarországban láttam verseket, azt gondoltam, akkor leszek majd igazán költő, ha az én verseim is megjelennek az Északban. Persze mondanom sem kell, azóta megjelentek (boldog idők, amikor még a helyi sajtóban volt költészet) de az a reveláció elmaradt, amitől azt gondolhattam volna: na most már aztán költő-író vagyok.

Mindezt persze csak azért, mert a költő ongainak most megjelent az új kötete.
 


 

Szólj hozzá!

Címkék: kötet könyvtár onga

A bejegyzés trackback címe:

https://onga.blog.hu/api/trackback/id/tr202227860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása