A szervert betöltés közben elkapta a rézfaszú bagoly.
Próbálkozz az oldal frissítésével!
Egy ongai nem felejt...
„Kadmosz a Phókiszba vezető úton hagyta el Delphoit. Találkozott Pelagón király néhány csordásával, s vásárolt tőlük egy tehenet. Az állatnak mindkét oldalon egy-egy fehér, teliholdra emlékeztető folt volt a véknyán. Kadmosz a jószágot kelet felé hajtotta, keresztül egész Boiótián, s mindaddig nem hagyta megpihenni, amíg végül a mai Théba városa helyén össze nem rogyott. Kadmosz ott helyben szobrot emelt Athénének, és az istennő föníciai nevéről elnevezte Ongának.”
(Robert Graves: A görög mítoszok 1., ford. Szíjgyártó László, Európa, Budapest, 19812, 285.)
adriennfaklya (törölt):
Mi történt, Klór? Bár nem láttam Rolandot talán tíz éve, mégis hiányozni fog. A felhőket találta a... (2011.01.31. 15:01)Az ongai elment
kabaizoli:
Aha.
Magyarul: választhattál volna cizelláltabb címet is. :) (2010.09.27. 13:16)A faszod álljon ketté!
A Műút júliusi, 2011026-os számát Málik Roland emlékének ajánlja a szerkesztőség — a folyóirat honlapján olvashatóak Roland e lapszámban megjelent versei; a Litera pedig Nyilas Atilla Temetői beszédét közli.
József Attila Uram! című versének felhasználásával Bánatomnak égő cigarettavégén, Istenem, hogy nekem megjelentél, Már nem is fájdalmam parázslik, Te tündökölsz a tűnő büszkeségen. Átlátsz, tudom, a bűnök szép ruháján, Erény rongyán, bátorság öltözékén,…
Hogy konkrétan hol, arra már, fájdalom, nem emlékszem, csak arra, hogy azon ritka pillanatok egyike volt, amikor bor mellett sikerült hosszabban beszélgetnem Rolanddal. Annyi minden került szóba, s egyszer csak elmondtam neki, milyen nagy hatással van rám — s persze másokra…
Utolsó kommentek