Egy ongai nem felejt...

 
Egy ongai nem felejt.

Én, a bevándorló (vagy kivándorló?)
ki nem is ocsúdhattam, és
megzavarodtam a ködben ingó Ongán,
és leszálltam (Miskolcon)
a bűnöknek csillogó, hideg
és sötét városába;
botorkáltam az alkoholnak,
a bujaságnak, hazugságoknak,
és még ki tudja miknek
csámpakövein;
ki bort ittam, és söröket prédikáltam
francia pezsgővel kabátzsebemben
botorkálva a bűnön át
valami jó felé —

én, az ongai nem felejtem,
aki egyszer, egyetlenegyszer,
csak egy alkalommal kimondta,
megsúgta, elfütyülte,
vagy csak gondolta:
„Te nem vagy rossz”, hogy:
„Jó volt együtt ténferegni két napot”
s hogy: „Inni szeretet.”

Én itt messze
nem felejtek,
s így köttetnek
régi barátságok.