Egy ongai nem felejt...

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mi történik este Miskolc és Onga között. Ahogy a busz elmegy az áthúzott Miskolc-tábla mellett, hirtelen lekapcsolja a sofőr a belső világítást, és kintről is elfogynak a fények. Olyankor leteszem a könyvem, és nekidőlök az üvegnek. Nincs…

  Búza tér, tizennégyes megálló, sárga busz. A bérletem lejárt, rutinosan csúsztatom ujjaimat a dátumra, miközben eloldalgok egy jegyet vevő mögött. Teljesen fölösleges óvatosság. A sofőr nem néz ide, ellenőr évente egyszer jön, és idén már amúgy is volt kettő.…

  Magából a párbeszédből az utolsó mondaton kívül semmit nem hallottam. A helyszín Miskolc, a Búza téri autóbusz-pályaudvar 14-es kocsiállása, az ongai busz már beállt, szépen fel is nyomakodtak az emberek, a végére maradtam, amennyire lehetett, kívül kerülni a…

  Aki valaha is belekóstolt már az ingázók kalandos életébe, az előtt talán nem teljesen ismeretlen az a szorongatott helyzet, amikor egy jó kis városi kocsmában üldögél, poharazgat baráti asztaltársaságban, a hangulat a tetőfokára, ő pedig a mámornak egy feltűnően aktív…

  Egy ongai nem felejt. Én, a bevándorló (vagy kivándorló?) ki nem is ocsúdhattam, és megzavarodtam a ködben ingó Ongán, és leszálltam (Miskolcon) a bűnöknek csillogó, hideg és sötét városába; botorkáltam az alkoholnak, a bujaságnak, hazugságoknak, és még ki tudja…