Miközben nyilván nem kevés ember akad majd, aki az épelméjűséget kérdőjelezné meg eme kis eset kapcsán, talán lesz olyan is, aki elhiszi, hogy ebben is az ongai habitust fedezhetjük föl.
A történet egészen egyszerű: egy ongai fiatalember évekkel ezelőtt méltatlankodva mesélte, hogy előző éjjel a rendőrjárőr „figyelmeztetésben részesítette” és hazaküldte, miután igazoltatták futás közben. Azt csak kis hatásszünet után tette hozzá, hogy az akkor még szerényebben világított ongai utcákon gázálarcban futott, erősítendő ezzel is a tüdejét (s nem gondolva arra, hogy ezzel a hangszálait is tönkreteheti, mint történt az Gáti Oszkárral) — épp valamilyen versenyre készült. A kiválóan szolgáló és védő járőrök pedig igen helyesen vetették le vele a gázálarcot, bár a hangnem („akurvanyádatképzelszte?!”) talán nem a legmegfelelőbb volt ama a didaktikai cél elérésére, hogy ez a vasembernek készülő ifjú belássa: például egy magányosan élő nyugdíjas néni valószínűleg halálra is rémülhet az éjszakában kivehetetlen maszkban rohanó ember látványától.
Nagyon rég láttam ezt az embert, amikor utoljára, épp egy asztal alatt feküdt részegen, kezei az arcán különös maszkot formáltak.
Utolsó kommentek