HTML

A szervert betöltés közben elkapta a rézfaszú bagoly.
Próbálkozz az oldal frissítésével!

Egy ongai nem felejt...

„Kadmosz a Phókiszba vezető úton hagyta el Delphoit. Találkozott Pelagón király néhány csordásával, s vásárolt tőlük egy tehenet. Az állatnak mindkét oldalon egy-egy fehér, teliholdra emlékeztető folt volt a véknyán. Kadmosz a jószágot kelet felé hajtotta, keresztül egész Boiótián, s mindaddig nem hagyta megpihenni, amíg végül a mai Théba városa helyén össze nem rogyott. Kadmosz ott helyben szobrot emelt Athénének, és az istennő föníciai nevéről elnevezte Ongának.”
(Robert Graves: A görög mítoszok 1., ford. Szíjgyártó László, Európa, Budapest, 19812, 285.)

Utolsó kommentek

  • petyalada: Naggyon jó bazdmeg! :) (2012.08.16. 11:52) A faszod álljon ketté!
  • ezüstujj: Aszittem vers lesz, nem zacskós fűszerreklám. Tudod, milyen lassú a gépem? (2012.08.16. 11:52) Fűszer a csillagokhoz
  • bubastis2: :DD (2011.04.24. 14:52) Feltámadni nehéz
  • adriennfaklya (törölt): Mi történt, Klór? Bár nem láttam Rolandot talán tíz éve, mégis hiányozni fog. A felhőket találta a... (2011.01.31. 15:01) Az ongai elment
  • kabaizoli: Aha. Magyarul: választhattál volna cizelláltabb címet is. :) (2010.09.27. 13:16) A faszod álljon ketté!
  • Utolsó 20

Papír

2010.04.21. 19:27 kabaizoli

 
Mindenekelőtt kezdjük talán azzal, hogy az én Ongám inkább Ongaújfalu. Valószínűleg azért, mert tizennégy éves koromig ott laktam, s csak bejáró voltam. Aztán pedig Ongára költöztem ugyan, de Miskolcra jártam iskolába, ott lettek barátaim, inkább kötődtem oda. (Volt is ebből sértődés, de majd ezt egy másik posztban.) Ennek ellenére mégis egy ongai történettel nyitnék ezen az oldalon.

Néhány napja papírgyűjtés volt a fiam iskolájában, és apuka beült az autóba, bement a munkahelyére és a fölös papírt elszállította az iskolába. Ennek kapcsán jutott eszembe, s meséltem a gyereknek azokról a papír- és vasgyűjtésekről, amelyek Ongához, s a gyerekkoromhoz kötődnek.

Elmeséltem, hogy akkor még minden iskolában volt úttörőcsapat, és voltak őrsök. És a hulladékgyűjtést, a maihoz hasonló versenyszellemben, őrsönként és rajonként, osztályonként értékelték. Egy szép napon összegyűlt a Kincskereső őrs egy előre megbeszélt helyen, és kétkerekű kiskocsit tolva jártuk Ongát utcáról utcára, házról házra. Persze közben előfordult, hogy úttörődalokat énekeltünk. De ki törődött azzal. Egy mikrotársadalom volt az őrs is, a maga leosztott szerepeivel. S mint olyan, természetesen közösség volt, az évi egy-két papír- és vasgyűjtési akció pedig közösségépítő volt.

Azt hiszem, ezt sajnálhatják a gyermekeink, hogy ma már elég, ha apu odahajt az autójával, és meg lehet nyerni a papírgyűjtést. A gyerek erőfeszítése nulla (vagy kevéssel fölötte), a közösségépítő erő pedig kimerül abban, hogy az iskolai alapítvány számlájára befolyik némi pénz. S ha apuka jó helyen dolgozik, esetleg az iskolagyűlésen kihívnak, hogy Te gyűjtötted a legtöbb papírt.
 

7 komment

Címkék: papír onga ongaújfalu

A bejegyzés trackback címe:

https://onga.blog.hu/api/trackback/id/tr121940761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dezsimr 2010.04.23. 09:33:58

Bizony-bizony sajnos mostanság, ebben a fene nagy demokráciába minden a pénzről szól. Kisközösségek. Minek az? A végén még megérzik a gyerkőcök annak az ízét, hogy csapatban,munkával, hajtással is lehet megbecsülést, akár barátokat szerezni. Nem kell, hogy a gyermekeink az ilyen utópisztikus, szocialista módszerekkel próbáljanak érvényesülni!
Az újvilágunkba az a legjobb már az iskolákba is (sajnos), hogy az újgazdag szülők odaszállítják a papírt, fémet s az ő gyereke feszíthet, amikor kiemelik a nevét.
Persze azért aki olyan elvetemült, hogy nem ért egyet ezzel a módszerrel, nyugodtan mesélhet gyermekeinek (unokáinak), hogy lehet ezt másképp is végezni. Biztos nehezebb, fárasztóbb, s lehet, hogy nem lesznek az első helyen vele, de egy biztos lesz sikerélmény, amiből tud majd később táplálkozni.

Frankye 2010.04.26. 08:32:30

Volt annak az időnek egy szelíd bája, amikor (még ifjan és bohón) hittük, hogy ha nagyon akarjuk, lehet abból a világból egy jobb is. Ez erőt adott nekünk, kitartást, erkölcsre nevelt, megtanított bízni, küzdeni. Ha nem is mindig értettünk egyet a rendszer akkori uraival, de közösséggé kovácsolt minket. Mily érdekes: Nem volt akkor drogos, utcán csavargó gyermek, nem vertek tizenéves, anorexiás csitrik halálra taxisofőröket, nem volt annyi bűn és bűnhődés.
Mondhatjátok, hogy szentimentális vagyok, hogy az idő szépíti meg az emlékeket, de ha így is van, én szerettem az akkori világot. Jobban, mint a mait. Nem azért, mert megmondták, mit szeretnék, mit szeressek, de valahogy lelki békét, biztonságot nyújtott az, hogy nem kellett attól rettegnem, hogy holnapra melyik kiskirály bank viszi el a fejünk fölül a fedelet, mert - Uram bocsá'! - elmaradtaunk egy havi részlettel. A mai, vadkapitalista (sőt: egyre vadabb!) rend nagyon nem tetszik. Nem azért, mert ma "szabadon" kimondhatom, mit gondolok, hanem mert ha ki is mondom, nem történik semmi. Mondhatom egyedül, mondhatjuk ketten-hárman, tízen, százan, ezren is akár, akkor sem lesz semmi.
Talán Rockefeller mondta: A második milliót már törvényesen is meg lehet szerezni. Ma pedig egy szűk réteg a sokadik millióját (milliárdját) teszi zsebre, ami önmagában nem oly nagy baj, csakhogy azért mi (Te, én, és még néhányan, akik dolgozunk, termelünk) izzadtunk meg. Akkor mi változott?
Nem Úttörőszövetség van, nem KISZ, nem Munkásőrség, hanem van helyettük fiatalkori bűnözés, jobb esetben Cserkész Szövetség, esetleg Polgárőrség.
Mai Magyarország - én nem szeretem...

k.kabai l. · http://kkloor.blog.hu/ 2010.04.27. 09:14:11

@Frankye: Meglepett, milyen messzire kerültünk Ongától egy élmény kapcsán --- ez persze nem baj, csak furcsa.
Viszont jeleznem kell, magam a szabadságot jóval többre értékelem (persze rám meg lehet mondani, hogy naiv idealista vagyok), és azt gondolom, hogy a szabadságnak is, mint mindennek, ára van. És ezzel nem a vadhajtásokat dícsérem föl, sőt.
A probléma szerintem igazából nem a szabadságlehetőségekkel, hanem az államszocializmusban szocializálódott emberek, illetve az ő gyermekeinek mentalitásával van. (Remélem, kiolvasható e mondatból az optimizmus is, mely szerint talán úgy még húsz év, és az is a helyére kerül...)

kabaizoli 2010.04.27. 09:21:32

@Frankye:
A poszt célja a közösségek hiányának feltárása. Hogy a valahová tartozást az iskolában képtelenek biztosítani. A poszt írójának szerencséje van mert a gyermekei nyitott, közösségi emberek, ráadásul egyikőjük sportol, s ezáltal nem idegen neki, hogy csapatban gondolkozzon.

A rendszerváltás egyik nagy mulasztása, hogy a rendszer felszámolása során nem igyekezett a mikroközösségek terén keletkezett űrt is betölteni. Márpedig ilyen mikroközösségek (is) kellenek ahhoz, hogy a gyerekeknek legyen némi fogalmuk hierarchiáról, tartásról, összetartozásról, erkölcsről. Ezt vesztettük el.

Frankye 2010.04.27. 09:47:18

@k.kabai l.: Valóban, messze kerültünk a témától, és sajnálom, hogy a szavaimból nem az jött le teljeskörűen, amit ki szerettem volna hangsúlyozni.
Én sem a kádári gulyáskommunizmust sírom vissza, hanem azt a közeget, amely akkor körülvette a fiatalokat, minket. Azt, hogy volt valamiféle szerveződés, valami, ami összefogta a gyerekeket, ami célt, értelmet adott, ami biztosította, hogy a gyerekek ne kallódjanak el. A rendszer- (egyes vélemények szerint: gengszter-, mások szerint módzser-) váltás egyik, valóban nagy hiányossága az, hogy ezt a biztonsági hálót húzta ki a mai gyermekek lába alól. Nem maradt értelmes céljuk, így maradnak az "emós", a "plázacica", a "vadrocker" és hasonoló látszat-célok számukra, ami viszont - ebben minden bizonnyal egyetértünk - nem a "legszerencsésebb" számukra.

Frankye 2010.04.27. 09:51:32

@kabaizoli: Az előző postom Neked is válasz: Egyfelől sajnálom, hogy elkeveredtünk az eredeti post-céltól, másfelől egyetértek, hogy a hiányzó űrt be kell(ene) tölteni, de a mai magyar mikrokörnyezet erre alkalmatlan. Biztosan bennünk is van hiba, a hirtelen jött nagy "szabadásggal" nem tudtunk (nem tanultunk meg) élni. (Természetesen: akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont igen, az öltözzön már fel végre belőle!)
Hasonló korú gyermekem lévén, mint gyakorló apa, látom a lányom osztálytársait, a szüleiket, és nem tetszik amit látok. De ez megint messze vezetne a témától...

k.kabai l. · http://kkloor.blog.hu/ 2010.04.27. 10:01:40

@Frankye: Értelek, bár azt is meg kell jegyeznem, hogy az a szerveződés is eléggé erőltetett volt, konkrétan ránkerőltetett, de valóban képezett valamiféle talajt vagy hálót.
Mint valahai gyakorló tanár, nekem sem igazán tetszett, amit láttam, s mostanra sem sokat változott a helyzet.
Ha lesz majd erő, kedv, türelem, felidézem egynémely ongai tanáromat is e blogban (szigorúan anonim módon, a faszomnak se kell holmi böcsületsértési pör a nyakába...)
süti beállítások módosítása