Hogy konkrétan hol, arra már, fájdalom, nem emlékszem, csak arra, hogy azon ritka pillanatok egyike volt, amikor bor mellett sikerült hosszabban beszélgetnem Rolanddal.
Annyi minden került szóba, s egyszer csak elmondtam neki, milyen nagy hatással van rám — s persze másokra is — az, ahogyan ő felolvas. Mert Málik Rolandot bizony nemcsak olvasni, de hallgatni is érdemes volt. Ő aggályoskodott kicsit ezen, hogy már benne is felmerült, hogy vajon az, amit ír, érvényes-e nélküle? Mennyit tesz a hangjával hozzá?
Pedig nem kérdés: érvényesek.
Mégis, a hangod nélkül nem lesznek ugyanazok.
„És tudod mi a legócskább az egészben? / Hogy nincs az a kísérteties zene.”
Málik Roland (1976–2011): A halál margójára
Utolsó kommentek